Gyülekezettörténet
A Vecsési Evangélikus Missziói Egyház hivatalosan 1923. Pünkösd hétfőn alakult meg KUTHY DEZSŐ akkori egyetemes egyházi főtitkár,későbbi püspök, Dr. HELLE FERENC Vecsésen élő gimnáziumi tanár és evangélikus lelkész, valamint HORVAY SÁNDOR – a gyülekezet első felügyelője – több éves szervező munkájának eredményeként. A gyülekezet vasárnaponként a Felső telepi általános iskola termében tartotta istentiszteleteit.
Dr. Helle Ferencet a Bp. Deák téri lelkészek segítették a lelkipásztori munkájában. Az egyre növekvő lélekszámú gyülekezet – melynek szerves részét képezték a Ganz telepen élő evangélikusok is – nagy vágya volt a saját templom és lelkészlakás felépítése, hogy ne idegen vendéglelkészek váltsák egymást vasárnaponként, hanem itt élő, ‘saját’ lelkészük legyen, aki a hétköznapokban is közöttük él és végzi a lelkipásztori munkáját.
Gróf VIGYÁZÓ FERENC volt az, akinek köszönhető a templomépítés tervének a megvalósítása. Evangélikus édesanyjának, Báró PODMANICZKY ZSUZSANNÁNAK emlékére nagy összegű adományt adott erre a célra. A templom azon a telken épült fel a Károly utca és Erkel Ferenc utca sarkán, melyet a gyülekezet első gondnoka BURGER PÁL ajándékozott az egyháznak. A templom építésének ideje alatt elhunyt. A templom építésének befejezését özvegyének, BANAI ZSÓFIÁNAK pénzadománya tette lehetővé, melyet férje emlékére adott a gyülekezetnek.
A templom felszentelését 1932. május 16-án, Pünkösd hétfőjén Dr. RAFFAY SÁNDOR püspök végezte. A gyülekezet vezetői ekkor Dr. HELLE FERENC lelkész, HORVAY SÁNDOR felügyelő, BENDER MIHÁLY gondnok és GRESCHÓ JÁNOS kántortanító voltak.
A nagy ünnepet lelkes gyülekezeti élet követte, melynek gyümölcseként 3 harangot emelhettek helyükre a templom tornyában 1935. június 10-én, Pünkösd hétfőn. A harangszentelő istentisztelet lelkészi szolgálatát HONÉCZY PÁL esperes, pilisi lelkész végezte. Ekkor a gyülekezet felügyelője Dr. TESZÁRY FERENC, a gondnoka FARKAS LÁSZLÓ volt.
A gyülekezet első önálló lelkészét, HEGEDŰS LAJOST 1938. május 8-án WOLF LAJOS esperes, ceglédi lelkész – későbbi püspök – iktatta be hivatalába. Ami ezután következett, a II. világháború és az azt követő kommunista uralom évtizedei, arra az idősebbek személyesen átélt ‘élményeikként’ tudnak visszaemlékezni. A nemzeti tragédia a vecsési evangélikus gyülekezetet is emberileg nézve teljesen reménytelen helyzetek sorozatába kényszerítette. A templom 1944.december 9-én a falusi plébániatemplom és a malom kéménye után 13.30-kor megsemmisült, s a parókia is lakhatatlanná vált.
A háború befejeződése után a templom törmelékhalma a kritikusan lecsökkent lélekszámú gyülekezet addigi egészségesen fejlődő életének szimbolikus sírhalma lett. A romok közül a még felhasználható anyagot a környéken élők a romos házaik kijavításához használták fel, a templom újjáépítésére pedig az idő múlásával arányosan fogyott a remény. A Gondviselő azonban olyan megoldást készített elő, amilyenre senki sem gondolt. 1946 nyarán az Egyházak Világtanácsának ajándékaként teljes berendezéssel együtt megérkezett Svájcból az a fatemplom, amely 25 éven át állt az első templom romjai mögött a gesztenyefák árnyékában.
Az épületet ORDASS LAJOS püspök szentelte fel 1946.augusztus 25-én. Az első templom oltárának a helyén felállított haranglábra még bizonyára sokan emlékeznek ma is.
Igazi korszakváltást jelentett a gyülekezet életében 1955.október 9., amikor VÁLINT JÁNOS esperes beiktatta a lelkészi hivatalába MARSCHALKÓ GYULA lelkészt,
aki 1990-ig, nyugdíjba meneteléig hűségesen végezte a legkilátástalanabb időkben is lelkipásztori munkáját Vecsésen, a Ganz-telepen, Üllőn, Gyálon és Felsőpakonyban élő evangélikusok között.
Gyülekezetépítő munkájában felesége mellett LUDROVSZKY EMIL és SZABÓ DÉNESNÉ felügyelők, GRÉNN ISTVÁN gondnok és a mindig segítőkész presbiterek voltak nélkülözhetetlen társai. A kezdeti években, amíg fel nem épült a régi vályogház helyén az új parókia, albérletben lakott a Rózsa utcában nagyon egyszerű körülmények között. Az új, jelenlegi parókiát DETRE LÁSZLÓ esperes, mendei lelkész avatta fel 1962.szeptember 30-án. A gyülekezet és lelkésze a parókiaépítés után megújult reménységgel imádkozott azért, hogy az első templom helyén ismét templom álljon.Az imádság meghallgatást nyert.
A gyülekezetnek immár harmadik templomát D.KÁLDY ZOLTÁN püspök 1971.október 10-én szentelte fel.
A hetvenes és nyolcvanas években a lelki élet munkálása mellett az új épületeket övező kert parkosítása és gondozása jelentett folyamatosan megújuló feladatot.
A rendszerváltozás utáni évben, 1990-ben hívta meg lelkészének a gyülekezet REZESSY MIKLÓS ipolyvecei /Nógrád megye/ lelkészt. Az ő szolgálati ideje alatt az épületek korszerűsítési, külső-belső felújítási munkái történtek meg. A nagyközségben ekkor támadt fel tetszhalotti állapotából a közösségek hagyományos szerveződése. Új lehetőségeket kaptak a polgári és egyházi kezdeményezések, megalakult az önálló zeneiskola, énekkarok, zenekarok, művészeti csoportok szerveződtek, lehetővé vált a szervezett és legális iskolai hitoktatás, és a sort végeláthatatlanul folytathatnánk. Ebben a forradalmian megújult szellemi – és gazdasági környezetben az egyházak és vezetői is új lehetőségeket és kihívásokat kaptak.
Rezessy Miklós nyugdíjazását követően, 2008-ban a gyülekezet Heinemann Ildikót választotta meg lelkészének.